Budapesti könyvbemutató:
Zend Natalie, Szkárosi Endre, szerkesztő Tóbiás Krisztián
|
Zend Natalie, Szkárosi Endre, felelős kiadó Burza Patrícia Kármen, szerkesztő Tóbiás Krisztián
|
Torontói könyvbemutató:
Sándor Ilona, "Irodalmi Délután: Zend Róbert Bibliai Időkben Éltünkcímű kötetének könyvbemutatója," Magyar Élet, 2018 tavasz
A könyvbemutatója szervezők: Zend Natalie, Sándor Ilona (Szent Erzsébet Irodalmi Klub), Dr. Botár Olivér vendégelőadó és Zend Janine
Hosszú idő után jelent meg Zend Róbert posztumusz kötete, Bibliai Időkben Éltünk címmel, mely a költő 1958 és 1983 között írt műveiből ad közre egy válogatást. Ennek a könyvnek volt a bemutatója a torontói Szent Erzsébet Irodalmi Klub keretében 2018. április 8-án a délutáni órákban. A szép számban megjelent hallgatóságot –kb. 60 érdeklődőt – mindannyian, akik résztvettünk az esemény létrejöttében, vagyis a Klub tagjai, Dr. Botár Olivér vendégelőadó és a Zend család tagjai, nagy szeretettel és izgatott várakozással fogadtuk.
A könyvbemutatót Marosfalvy atya imája nyitotta meg. Ezt követően jómagam, mint az Irodalmi Klub szervezője, röviden kiemeltem Zend Róbert költészetének és művészi világának jellegzetes sajátosságait. Így például megemlítettem azt, hogy Zend meghökkentően szellemes szókimondásával és leleményesen formaújító ötletességével egy különleges helyet vájt ki magának a kanadai magyar irodalom talajában. Majd bemutattam dr. Botár Olivér művészettörténész professzort, aki a Manitoba Egyetemről jött, hogy beszéljen Zend Róbertről. Ő nem csupán irodalmi és vizuális művein keresztül, hanem személyesen is ismerte őt a halálát megelőző öt éven keresztül. Többeknek talán újat mondott az, hogy Zend Róbert a vizuális művészetek terén is otthonosan mozgott. Az irodalmi színteret körbefogva ezért rajzaiból, kollázsaiból és plakátjaiból egy kiállítás volt látható. Botár professzor felolvasta Zend Róbert fanyar humorral átitatott önéletrajzi írását, melyről azt mondotta, hogy az egy kis irodalmi remekműnek is beillik. Sokakat kacajra derített a Zend által egyes szám harmadik személyben önmagáról írt ezen mondat: “A Magyar Élet, a Torontói Tükör, a Menóra, a Szivárvány, a Képes Világhíradóés az Irodalmi Újsághasábjain igen szórványosan közölt írásaival Zendnek sikerült az emigráns magyar irodalom egyik legkevésbé ismert alakjává küzdenie le magát.”
Zend Róbert második házasságából született leánya, Natalie, egy vászonra vetített képsorozaton keresztül mutatta be édesapja életének és pályájának főbb állomásait. A képekhez kommentárokat és visszaemlékezéseket fűzött, melyek emberközelbe hozták művész apját. Azt is elmondta, hogy az általa létrehozott honlap –www.robertzend.ca – nagyban hozzásegített édesapja irodalmi-művészeti hagyatékának fenntartásához és továbbadásához. Natalie az Apukámcímet viselő angol nyelven írt versbe öntött vallomásával zárta emlékezését, mely könnyfakasztóan és szivetmelengetően megható volt.
A kötet címadó versét, a Bibliai időkben éltünkkölteményt, Béres Orsi és Velkey Zita gyönyörű, egymást váltó felolvasásában hallhattuk. Mielőtt azonban erre sor került volna, a vers elé fűzve néhány mondatos interpretációmat osztottam meg a hallgatósággal. Elmondtam, hogy ez a gigantikus terjedelmű próza-szerű költemény egyetlenegy hosszú, többszörösen összetett -és egymás mellé illesztett- mondatból áll. A vers egyik fontos üzenete az emberiség cselekedeteiben való közösségi és egyéni felelősségvállalás szerepe, mely a miés az énhangjain szólal meg. Miután az emberiség kiszakadt a természet harmóniájából, a ‘bibliai idők’ állapotából, önmaga ellen fordult önpusztítását előidézve. Az írás első és hosszabb részében a felsorolásokba sűrített romboló tettek hömpölyögve folynak olyannyira, hogy a pusztító erő feltartóztathatatlanná válik. A pusztító és elpusztított, ‘gyilkos-öngyilkos’ emberiséggel szemben az ‘emberi egyén’ tiltakozó hangja áll. Vele azonosítja magát a költő. A végítélet utáni újrateremtésben ott látjuk Ádámot, az első embert, és családját, és az általuk megtestesített folytonosság reményét.
Zend Róbert első felesége, Gábori Ibi is köztünk volt. Ibi közvetlen, őszinte természetességével és kedves humorával felidézte a közös múlt emlékezetes történéseit. Megemlítette, hogy férjét bezsarolták a kommunista pártba, hogy munkát kaphasson. Ő a párt politikáját, ideológiáját azonban mindvégig gyűlölte. Ezért ő ezt úgy vette, hogy ‘belelépett’ és nem pedig ‘belépett’ a pártba. Ibi beszélt az 56-os forradalom kihatásairól is. Arról, hogy hogyan jöttek Kanadába és milyen megpróbáltatásokkal teli volt az első időszak az újhazában. Szavai hol mosolyt vagy vidám nevetést váltottak ki, hol pedig könnycseppeket csaltak a hallgatók szemébe. Ibi felolvasta néhány kedvelt versét is a kötetből: a Lidércés a Hétfőverseket, valamint a HaMeghalok…kezdetűt. Kérésére Győri Klotilde a bölcsességekben és ‘rímkeresésben’ sziporkázó Aranyszabályokcímű verset olvasta fel.
Az Irodalmi Klub tagjai Natalie Zend kedvenc verseivel álltak a közönség elé: Gáspár Gyula egy sejtelmes világot elénk táró, huncutkodó, hosszúkás verset, A fülke mögöttcíműt olvasta fel, míg Kovács Szilvia ezzel egy teljesen ellentétes, úgymond megérintően szomorkás hangvételű rövidebb prózát. Ez utóbbi, Kis sírás az Egyetemtérencímmel a hazaszeretet talán szavakba nem foglalható megkapóan szép vallomása. Én a Szimbióziscímű verset választottam, mivel ez egy nagyon is jellegzetes Zend-vers. Az identitásának kettősségében élő-vergődő költő útkereséséről szól: megszólal benne a magyarul érző Zend Róbert és az angolul egzisztáló Robert Zend.
Matthew Drobnich Zend francia származású özvegyének, Janine-nak dedikálta a Tao of your Absencecímű angol nyelvű költeményt, ezzel kifejezve neki köszönetünket a Zend-hagyaték hű ápolásáért és a magyar irodalom támogatásáért, melyet mindvégig szíve ügyének tartott.
Az irodalmi részt egy derűsebb, a költő-önmagára reflektáló vers, a Ceruzazárta, mely Tömöry Éva tolmácsolásában hangzott el:
“Valaki ír velem,
derekam görcsös ujja
szorítja, vezeti
és megmarkolja újra,
Ha kész a vers, letesz,
én érzem, kisebb lettem,
és lekoptatott részem
olvasom meglepetten” – 1964. február 12.
Néhány nappal az esemény után Janine-nal és Natalie-vel egy közös beszélgetésben reflektáltunk erről az irodalmi délutánról.
Janine Zend elmondta, hogy neki régi álma vált valóra azzal, hogy végre sor került erre a könyvbemutatóra. Ráadásul magyar nyelven. Csak egy kis rész volt angolul. Janine mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy legyen egy ilyen jellegű magyar nyelvű könyvbemutató és éppen Torontóban, melyet férje második otthonának tekintett. Zend Róbert 1985-ben bekövetkezett halála után, 1993-ban lett kiadva a Fából vaskarikatúrákcímet viselő kötet Cseke-Gál Anna és Botár Olivér szerkesztésében. Azóta beállt egy csend és így szinte csodának számított, hogy majdnem 25 év után megjelenhetett a Bibliai Időkben Éltünk. Ebben segített az is, hogy Natalie addigra már létrehozta a honlapot, aztán a Zendről elnevezett utca, a Robert Zend Lane avatása Torontóban 2 évvel ezelőtt és az 56-os Emlékbizottság támogatása. Janine szerint ez a kötet és az április 8-i könyvbemutató mutatja be legátfogóbban Zend magyar nyelvű írásait és azokból is a legjobbakat. A Bibliai Időkben Éltünk kötet anyagában látható Zend írásainak mélysége a legjobban.
Natalie, te milyennek találtad ezt a könyvbemutatót?
Azt gondolom, hogy ez egy nagy sikerű bemutató volt, hiszen megduplázódott az általunk remélt hallgatóság száma. Eladtuk a könyveket is, kivéve egyet. Csodálatos érzés volt látni régi barátokat, akik ismerték Zend Róbertet, és sok új arcot, akik most fedezték fel őt legelőször. Jó volt látni sok magyart ebben a magyar közösségben, ahova Zend Róbert is tartozott. Ez egy jó alkalom volt -jóval 30 év után- felfrissíteni Zend magyar-kanadai-torontói örökségét.
Te mit tartasz fontosnak édesapád művészetéből? Mi az, amit azoknak üzensz, akik még nem vagy nem eléggé ismerik Zend Róbertet?
Ez az a könyv, a Bibliai Időkben Éltünk, mely által jól megismerhető Zend Róbert. Ami igazán kitűnt a könyvbemutatóból az az volt, hogy a felolvasott művek nagyon sokszínűek voltak és olyan témák és stílusok széles skáláját mutatták be, melyek megvilágították Zend sokrétű világát. Így például a varázslatos A fülke mögött-től a komorabb Bibliai időkben éltünk-ig, és volt még könnyebb, viccesebb írás is.
Végül Janine azt is megemlítette, hogy ehhez a könyvbemutatóhoz olyan reményeket is fűztek, hogy majd lesz egy új hallgatóság, befogadó közönség, és ezáltal új olvasókat is fog inspirálni Zend munkássága. Remélhetőleg minél többen fogják majd olvasni Zend Róbert műveit.
A könyvbemutatót Marosfalvy atya imája nyitotta meg. Ezt követően jómagam, mint az Irodalmi Klub szervezője, röviden kiemeltem Zend Róbert költészetének és művészi világának jellegzetes sajátosságait. Így például megemlítettem azt, hogy Zend meghökkentően szellemes szókimondásával és leleményesen formaújító ötletességével egy különleges helyet vájt ki magának a kanadai magyar irodalom talajában. Majd bemutattam dr. Botár Olivér művészettörténész professzort, aki a Manitoba Egyetemről jött, hogy beszéljen Zend Róbertről. Ő nem csupán irodalmi és vizuális művein keresztül, hanem személyesen is ismerte őt a halálát megelőző öt éven keresztül. Többeknek talán újat mondott az, hogy Zend Róbert a vizuális művészetek terén is otthonosan mozgott. Az irodalmi színteret körbefogva ezért rajzaiból, kollázsaiból és plakátjaiból egy kiállítás volt látható. Botár professzor felolvasta Zend Róbert fanyar humorral átitatott önéletrajzi írását, melyről azt mondotta, hogy az egy kis irodalmi remekműnek is beillik. Sokakat kacajra derített a Zend által egyes szám harmadik személyben önmagáról írt ezen mondat: “A Magyar Élet, a Torontói Tükör, a Menóra, a Szivárvány, a Képes Világhíradóés az Irodalmi Újsághasábjain igen szórványosan közölt írásaival Zendnek sikerült az emigráns magyar irodalom egyik legkevésbé ismert alakjává küzdenie le magát.”
Zend Róbert második házasságából született leánya, Natalie, egy vászonra vetített képsorozaton keresztül mutatta be édesapja életének és pályájának főbb állomásait. A képekhez kommentárokat és visszaemlékezéseket fűzött, melyek emberközelbe hozták művész apját. Azt is elmondta, hogy az általa létrehozott honlap –www.robertzend.ca – nagyban hozzásegített édesapja irodalmi-művészeti hagyatékának fenntartásához és továbbadásához. Natalie az Apukámcímet viselő angol nyelven írt versbe öntött vallomásával zárta emlékezését, mely könnyfakasztóan és szivetmelengetően megható volt.
A kötet címadó versét, a Bibliai időkben éltünkkölteményt, Béres Orsi és Velkey Zita gyönyörű, egymást váltó felolvasásában hallhattuk. Mielőtt azonban erre sor került volna, a vers elé fűzve néhány mondatos interpretációmat osztottam meg a hallgatósággal. Elmondtam, hogy ez a gigantikus terjedelmű próza-szerű költemény egyetlenegy hosszú, többszörösen összetett -és egymás mellé illesztett- mondatból áll. A vers egyik fontos üzenete az emberiség cselekedeteiben való közösségi és egyéni felelősségvállalás szerepe, mely a miés az énhangjain szólal meg. Miután az emberiség kiszakadt a természet harmóniájából, a ‘bibliai idők’ állapotából, önmaga ellen fordult önpusztítását előidézve. Az írás első és hosszabb részében a felsorolásokba sűrített romboló tettek hömpölyögve folynak olyannyira, hogy a pusztító erő feltartóztathatatlanná válik. A pusztító és elpusztított, ‘gyilkos-öngyilkos’ emberiséggel szemben az ‘emberi egyén’ tiltakozó hangja áll. Vele azonosítja magát a költő. A végítélet utáni újrateremtésben ott látjuk Ádámot, az első embert, és családját, és az általuk megtestesített folytonosság reményét.
Zend Róbert első felesége, Gábori Ibi is köztünk volt. Ibi közvetlen, őszinte természetességével és kedves humorával felidézte a közös múlt emlékezetes történéseit. Megemlítette, hogy férjét bezsarolták a kommunista pártba, hogy munkát kaphasson. Ő a párt politikáját, ideológiáját azonban mindvégig gyűlölte. Ezért ő ezt úgy vette, hogy ‘belelépett’ és nem pedig ‘belépett’ a pártba. Ibi beszélt az 56-os forradalom kihatásairól is. Arról, hogy hogyan jöttek Kanadába és milyen megpróbáltatásokkal teli volt az első időszak az újhazában. Szavai hol mosolyt vagy vidám nevetést váltottak ki, hol pedig könnycseppeket csaltak a hallgatók szemébe. Ibi felolvasta néhány kedvelt versét is a kötetből: a Lidércés a Hétfőverseket, valamint a HaMeghalok…kezdetűt. Kérésére Győri Klotilde a bölcsességekben és ‘rímkeresésben’ sziporkázó Aranyszabályokcímű verset olvasta fel.
Az Irodalmi Klub tagjai Natalie Zend kedvenc verseivel álltak a közönség elé: Gáspár Gyula egy sejtelmes világot elénk táró, huncutkodó, hosszúkás verset, A fülke mögöttcíműt olvasta fel, míg Kovács Szilvia ezzel egy teljesen ellentétes, úgymond megérintően szomorkás hangvételű rövidebb prózát. Ez utóbbi, Kis sírás az Egyetemtérencímmel a hazaszeretet talán szavakba nem foglalható megkapóan szép vallomása. Én a Szimbióziscímű verset választottam, mivel ez egy nagyon is jellegzetes Zend-vers. Az identitásának kettősségében élő-vergődő költő útkereséséről szól: megszólal benne a magyarul érző Zend Róbert és az angolul egzisztáló Robert Zend.
Matthew Drobnich Zend francia származású özvegyének, Janine-nak dedikálta a Tao of your Absencecímű angol nyelvű költeményt, ezzel kifejezve neki köszönetünket a Zend-hagyaték hű ápolásáért és a magyar irodalom támogatásáért, melyet mindvégig szíve ügyének tartott.
Az irodalmi részt egy derűsebb, a költő-önmagára reflektáló vers, a Ceruzazárta, mely Tömöry Éva tolmácsolásában hangzott el:
“Valaki ír velem,
derekam görcsös ujja
szorítja, vezeti
és megmarkolja újra,
Ha kész a vers, letesz,
én érzem, kisebb lettem,
és lekoptatott részem
olvasom meglepetten” – 1964. február 12.
Néhány nappal az esemény után Janine-nal és Natalie-vel egy közös beszélgetésben reflektáltunk erről az irodalmi délutánról.
Janine Zend elmondta, hogy neki régi álma vált valóra azzal, hogy végre sor került erre a könyvbemutatóra. Ráadásul magyar nyelven. Csak egy kis rész volt angolul. Janine mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy legyen egy ilyen jellegű magyar nyelvű könyvbemutató és éppen Torontóban, melyet férje második otthonának tekintett. Zend Róbert 1985-ben bekövetkezett halála után, 1993-ban lett kiadva a Fából vaskarikatúrákcímet viselő kötet Cseke-Gál Anna és Botár Olivér szerkesztésében. Azóta beállt egy csend és így szinte csodának számított, hogy majdnem 25 év után megjelenhetett a Bibliai Időkben Éltünk. Ebben segített az is, hogy Natalie addigra már létrehozta a honlapot, aztán a Zendről elnevezett utca, a Robert Zend Lane avatása Torontóban 2 évvel ezelőtt és az 56-os Emlékbizottság támogatása. Janine szerint ez a kötet és az április 8-i könyvbemutató mutatja be legátfogóbban Zend magyar nyelvű írásait és azokból is a legjobbakat. A Bibliai Időkben Éltünk kötet anyagában látható Zend írásainak mélysége a legjobban.
Natalie, te milyennek találtad ezt a könyvbemutatót?
Azt gondolom, hogy ez egy nagy sikerű bemutató volt, hiszen megduplázódott az általunk remélt hallgatóság száma. Eladtuk a könyveket is, kivéve egyet. Csodálatos érzés volt látni régi barátokat, akik ismerték Zend Róbertet, és sok új arcot, akik most fedezték fel őt legelőször. Jó volt látni sok magyart ebben a magyar közösségben, ahova Zend Róbert is tartozott. Ez egy jó alkalom volt -jóval 30 év után- felfrissíteni Zend magyar-kanadai-torontói örökségét.
Te mit tartasz fontosnak édesapád művészetéből? Mi az, amit azoknak üzensz, akik még nem vagy nem eléggé ismerik Zend Róbertet?
Ez az a könyv, a Bibliai Időkben Éltünk, mely által jól megismerhető Zend Róbert. Ami igazán kitűnt a könyvbemutatóból az az volt, hogy a felolvasott művek nagyon sokszínűek voltak és olyan témák és stílusok széles skáláját mutatták be, melyek megvilágították Zend sokrétű világát. Így például a varázslatos A fülke mögött-től a komorabb Bibliai időkben éltünk-ig, és volt még könnyebb, viccesebb írás is.
Végül Janine azt is megemlítette, hogy ehhez a könyvbemutatóhoz olyan reményeket is fűztek, hogy majd lesz egy új hallgatóság, befogadó közönség, és ezáltal új olvasókat is fog inspirálni Zend munkássága. Remélhetőleg minél többen fogják majd olvasni Zend Róbert műveit.
