|
Robert Zend vagyis Zend Róbert- Sándor Ilona, Magyar Élet, 2018. télAz utóbbi időben többször volt alkalmam beszélni Zend Róbert özvegyével, a Torontóban élő Janine-nal, és így a figyelmem jobban ráterelődött Zend költészetére. A kezembe akadt egy nemrég Magyarországon kiadott kötet is, Bibliai Időkben Éltünkcímmel, mely Zend válogatott írásaiból ad közre. Ez a kötet az 56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatásával jelent meg.
A könyvet lapozgatva nem szokványos irodalom tárul elénk: egy különleges írói-költői világba csöppenünk, melyben Zend meghökkentő kitárulkozással, nyugtalan-lüktető útkereséssel lép elénk és úgy tűnik, hogy csak úgy hetykén ‘játszik’a szavakkal. Valamiféle ragaszkodás érződik ki a soraiból az iránt, ami eltűnt, elillant a valós létben és ugyanakkor kíváncsi vágyakozás az ismeretlen lét felderítésére. Idősíkok összeolvadnak, külső térbeli határok összemosódnak, belső vallomások reflexiói vetítődnek ki az őrá oly jellemző kevert műfajú és formájú írásaiban. Zend mintha egy tudathasadásos állapotban élne: két ellentétes, feszítő erejű, de mégis életterének vallott közegben. Van olyan is, hogy lecsupaszított szavakkal fejezi ki azt, amit nehéz kimondani. |
“Nem tudok írni magyarul,
Mert angolul gondolkodom
Nem tudok írni angolul,
mert magyarul gondolkodom
Nem tudok írni,
Mert gondolkodom.” – írja egyik 1970. július 22-én keltezett rövid versében.
Zend írt verset és prózát mindkét nyelven, magyarul és angolul.
Zend Róbert 1929-ben született Budapesten. Szülei és tanárai már gyerekkorában felfigyeltek jó nyelvérzékére, irodalmi és zenei tehetségére. Olaszul tanult, fejből mondott Petőfi-verseket és szépen zongorázott. Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán végezte. Nyelveket és irodalmat tanult, hivatalos fordítói képzést is kapott. Különböző újságokba írt, olasz nyelvből fordított irodalmi alkotásokat. Habár Zend Róbert gyűlölte az akkori kommunista rendszert, ‘bezsarolták’ a pártba, mert állást a Mafirt állami filmgyárban csak párttagsággal kaphatott. Írásai megjelentek az akkori Pajtás és Úttörő című gyermek újságokban is. Az általa kitalált hős, Kukkantó Marci kalandos történetei nagyon népszerűek lettek a fiatalok körében. Zend egyes szókimondó, kritizáló megjegyzései és magatartása miatt kizárták a kommunista pártból és gondoskodtak arról is, hogy ne kaphasson főállású munkát. Zend irodalmi szárnybontogatása még Magyarországon kezdődött. Mesterének tartotta Karinthy Frigyest. Fiához, Ferenchez pedig hosszú barátság fűzte.
Zend Magyarországot az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után hagyta el. Kénytelen volt menni, mert személyes biztonsága volt fenyegetve. Miután szatirikus és kritizáló hangvételű írásai jelentek meg az Irodalmi Újságban, és támogatta a Petőfi-kört, tovább fokozódott szembekerülése a kommunista párttal. Azután, hogy a szovjet tankok hatalmukba vették Budapestet, lehetetlenné vált a helyzet. Zend egyik barátja, Radó István egy 25 fős csoportnak szervezett kimenekítést az országból, amíg a határok még nyitva voltak. Így november 14-én Zend Róbert akkori feleségével, Ibivel, alig egy éves kislányával, Anikóval, és még több társukkal együtt egy lefedett teherautóban hamis iratokkal álcázva elhagyták az országot. Az osztrák határon való gyalogos átkelés ugyan elgyötörte őket, utána viszont segítő kezekre találtak mindvégig kalandos útjuk során.
Zendék a biztonságosabb otthont végül Kanadában találták meg. Egy 11 napos kimerítő hajóút után december 20-án érkeztek Halifaxba. A kanadai hatóságok Torontóba irányították őket. A Zend család itt telepedett le és itt építette ki új otthonát. Zendben az elhagyott hazájához való kötődés mindig elevenen élt. Habár honvágya mindvégig megmaradt, felvállalta sorsát, itthon-otthon létét és az ebből a kettős-létből fakadó örökös helykeresést. Janine ezt úgy írta le nekem, hogy Zend egyik lábbal Budapesten volt, másik lábbal pedig Torontóban.
“Már nem tudom, hol vagyok otthon,
mindenütt honvágy gyötör:
itthon az után, ami voltam otthon,
otthon az után, ami vagyok itthon,
de otthon az után is, ami voltam otthon
és itthon az után is, hogy ez legyen otthonom.” – vallotta az Ág című vers első szakaszában
1971. január 2-i keltezéssel.
Kanada szabadságot adott és lehetőségeket biztosított. Zend a kanadai állami rádiónál, a CBC-nél kapott munkát. Népszerű rádióműsorokat írt és rendezett. Közben a Torontói Egyetemen tovább folytatta olasz tanulmányait. Mesterdiplomáját 1969-ben szerezte. Zend többé-kevésbé be tudott illeszkedni az irodalmi vérkeringésbe. Magyarul és angolul egyaránt írt és publikált. Sok ismert íróval, költővel és közéleti személyiséggel tartott kapcsolatot. Baráti köréhez tartozott Faludy György és Jónás György.
Zend Róbert második feleségével, Janine-nal 1970-ben kötött házasságot. Ebből a házasságból született Zend második leánya, Natalie. Ő és édesanyja, mindketten ápolják Zend irodalmi hagyatékát, mivel a költő viszonylag korán távozott közülünk: 56 éves korában 1985-ben szívbetegsége vitte el.
Janine, aki egyébként francia anyanyelvű, a vele folytatott angol nyelvű beszélgetéseinkben elmondta, hogy férje kifejezetten szeretett társalogni, emberek között lenni. Érdeklődő, kíváncsi természetű volt. Ez táplálta, nagyban inspirálta művészi fantáziáját és kreativitását. A rendkívüli sokoldalúság jellemezte őt; szeretett kipróbálni új formákat és kísérletezni új műfajokkal. Nagy hangsúlyt fektetett a vizuális formaköltészetre. Írt konkrét verseket, képverseket, kollázsokat és hangköltészeti alkotásokat. Művészetében, irodalmi munkáiban megtaláljuk az avantgarde sajátos jegyeit, de nem szerette a cimkézést, a kategóriákba való besorolást. Kitolta a határokat a határtalanságba és így a kozmosz világában érezte jól magát. Vallására is ez illik a legjobban: egyetemesség.
Zend Róbertről 2016-ban egy kis utcát neveztek el Torontóban: ez a Robert Zend Lane, mely a St. Clair Avenue West és az Arlington Avenue közelében található. Ez azt jelenti, hogy Torontóban jobban ismerik őt, mint Budapesten? Talán itt az ideje, hogy itthon is és otthon is jobban ott legyen a helye az irodalmi köztudatban.
_____________________________________________________________________________________________
A cikk írója köszönetét fejezi ki Zend Róbert özvegyének, Janine-nak, lányának, Natalie-nek, és első feleségének, Gábori Ibinek az életrajzi jellegű adatok közreadásáért.
Mert angolul gondolkodom
Nem tudok írni angolul,
mert magyarul gondolkodom
Nem tudok írni,
Mert gondolkodom.” – írja egyik 1970. július 22-én keltezett rövid versében.
Zend írt verset és prózát mindkét nyelven, magyarul és angolul.
Zend Róbert 1929-ben született Budapesten. Szülei és tanárai már gyerekkorában felfigyeltek jó nyelvérzékére, irodalmi és zenei tehetségére. Olaszul tanult, fejből mondott Petőfi-verseket és szépen zongorázott. Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán végezte. Nyelveket és irodalmat tanult, hivatalos fordítói képzést is kapott. Különböző újságokba írt, olasz nyelvből fordított irodalmi alkotásokat. Habár Zend Róbert gyűlölte az akkori kommunista rendszert, ‘bezsarolták’ a pártba, mert állást a Mafirt állami filmgyárban csak párttagsággal kaphatott. Írásai megjelentek az akkori Pajtás és Úttörő című gyermek újságokban is. Az általa kitalált hős, Kukkantó Marci kalandos történetei nagyon népszerűek lettek a fiatalok körében. Zend egyes szókimondó, kritizáló megjegyzései és magatartása miatt kizárták a kommunista pártból és gondoskodtak arról is, hogy ne kaphasson főállású munkát. Zend irodalmi szárnybontogatása még Magyarországon kezdődött. Mesterének tartotta Karinthy Frigyest. Fiához, Ferenchez pedig hosszú barátság fűzte.
Zend Magyarországot az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után hagyta el. Kénytelen volt menni, mert személyes biztonsága volt fenyegetve. Miután szatirikus és kritizáló hangvételű írásai jelentek meg az Irodalmi Újságban, és támogatta a Petőfi-kört, tovább fokozódott szembekerülése a kommunista párttal. Azután, hogy a szovjet tankok hatalmukba vették Budapestet, lehetetlenné vált a helyzet. Zend egyik barátja, Radó István egy 25 fős csoportnak szervezett kimenekítést az országból, amíg a határok még nyitva voltak. Így november 14-én Zend Róbert akkori feleségével, Ibivel, alig egy éves kislányával, Anikóval, és még több társukkal együtt egy lefedett teherautóban hamis iratokkal álcázva elhagyták az országot. Az osztrák határon való gyalogos átkelés ugyan elgyötörte őket, utána viszont segítő kezekre találtak mindvégig kalandos útjuk során.
Zendék a biztonságosabb otthont végül Kanadában találták meg. Egy 11 napos kimerítő hajóút után december 20-án érkeztek Halifaxba. A kanadai hatóságok Torontóba irányították őket. A Zend család itt telepedett le és itt építette ki új otthonát. Zendben az elhagyott hazájához való kötődés mindig elevenen élt. Habár honvágya mindvégig megmaradt, felvállalta sorsát, itthon-otthon létét és az ebből a kettős-létből fakadó örökös helykeresést. Janine ezt úgy írta le nekem, hogy Zend egyik lábbal Budapesten volt, másik lábbal pedig Torontóban.
“Már nem tudom, hol vagyok otthon,
mindenütt honvágy gyötör:
itthon az után, ami voltam otthon,
otthon az után, ami vagyok itthon,
de otthon az után is, ami voltam otthon
és itthon az után is, hogy ez legyen otthonom.” – vallotta az Ág című vers első szakaszában
1971. január 2-i keltezéssel.
Kanada szabadságot adott és lehetőségeket biztosított. Zend a kanadai állami rádiónál, a CBC-nél kapott munkát. Népszerű rádióműsorokat írt és rendezett. Közben a Torontói Egyetemen tovább folytatta olasz tanulmányait. Mesterdiplomáját 1969-ben szerezte. Zend többé-kevésbé be tudott illeszkedni az irodalmi vérkeringésbe. Magyarul és angolul egyaránt írt és publikált. Sok ismert íróval, költővel és közéleti személyiséggel tartott kapcsolatot. Baráti köréhez tartozott Faludy György és Jónás György.
Zend Róbert második feleségével, Janine-nal 1970-ben kötött házasságot. Ebből a házasságból született Zend második leánya, Natalie. Ő és édesanyja, mindketten ápolják Zend irodalmi hagyatékát, mivel a költő viszonylag korán távozott közülünk: 56 éves korában 1985-ben szívbetegsége vitte el.
Janine, aki egyébként francia anyanyelvű, a vele folytatott angol nyelvű beszélgetéseinkben elmondta, hogy férje kifejezetten szeretett társalogni, emberek között lenni. Érdeklődő, kíváncsi természetű volt. Ez táplálta, nagyban inspirálta művészi fantáziáját és kreativitását. A rendkívüli sokoldalúság jellemezte őt; szeretett kipróbálni új formákat és kísérletezni új műfajokkal. Nagy hangsúlyt fektetett a vizuális formaköltészetre. Írt konkrét verseket, képverseket, kollázsokat és hangköltészeti alkotásokat. Művészetében, irodalmi munkáiban megtaláljuk az avantgarde sajátos jegyeit, de nem szerette a cimkézést, a kategóriákba való besorolást. Kitolta a határokat a határtalanságba és így a kozmosz világában érezte jól magát. Vallására is ez illik a legjobban: egyetemesség.
Zend Róbertről 2016-ban egy kis utcát neveztek el Torontóban: ez a Robert Zend Lane, mely a St. Clair Avenue West és az Arlington Avenue közelében található. Ez azt jelenti, hogy Torontóban jobban ismerik őt, mint Budapesten? Talán itt az ideje, hogy itthon is és otthon is jobban ott legyen a helye az irodalmi köztudatban.
_____________________________________________________________________________________________
A cikk írója köszönetét fejezi ki Zend Róbert özvegyének, Janine-nak, lányának, Natalie-nek, és első feleségének, Gábori Ibinek az életrajzi jellegű adatok közreadásáért.
